Az ADHD-autizmus témájú előadásban kifejezetten olyan csoportokról van szó, ahol minden gyerek küzd ilyen kihívásokkal. Mi van akkor ha csak egy ilyen gyerek van a csoportban?

Volt már olyan, hogy egy Autista kisfiú, nem szerette volna csinálni a feladatot, viszont láttam rajta, hogy szívesen van a közelébe, mindig kerestem a kontaktot vele, igyekeztem elmondani a feladatokat és megbeszéltük, hogy ő most csak hallgatni szeretné a mesét. Este az anyukája rámírt, hogy otthon szinte mindent eljógázott. A következő órán már sokkal nyitottabb volt, de mindig figyeltem a testbeszédjét, mennyire közelíthetek hozzá. Most már örömmel jön és a közelébe lévő jogamatracon végig csinálja a feladatokat. Türelem, sok dicséret, figyelem, őszinte megbeszélés….. 

Tudjuk, hogy nagyon nagy feladat hárul azokra az oktatókra és pedagógusokra, akik alapvetően nem különleges bánásmódot igénylő gyerekekkel foglalkoznak és így kell valahogyan mégis bevonni őket az órába úgy, hogy az számukra is élvezhető legyen. Mindenképpen fontos, hogy amennyiben lehet egyeztess a vele foglalkozó pedagógusokkal vagy a szülőktől kérj információkat arra vonatkozóan, hogy mi az amiben esetleg segítséget igényel az adott gyermek vagy mi az ami számára nehézséget okozhat, vagy akár zavaró, frusztráló lehet. Mivel nem konkrét eset kapcsán merült fel a kérdésed ezért csak nagyon nagy általánosságokban tudok válaszolni, tényleg mindig fontos a konkrét gyermek ismerete. A kulcsszó, hogy differenciálj mindenképp. Tulajdonképpen mintha párhuzamosan két órát terveznél meg. Ebben persze lesznek átfedések, hiszen lesz olyan feladat, amit mindenki meg tud csinálni és lesz olyan rész, ahol külön tervezel az adott gyermekre, az ő igényeihez igazodva. Ezt persze mindig úgy, hogy ő ne azt szűrje le az egészből, hogy ő valamiért nem csinálhatja az adott feladatot, erre figyelj nagyon. Egy ADHD-s gyermek esetében építhetsz arra a hatalmas ingeréhségre, ami őket sokszor jellemezni tudja és ő csináljon például  mindenből plusz kettőt még, hiszen az ő idegrendszerének erre lesz szüksége, hogy kellőképpen ki legyen elégítve. Míg egy autista gyermeknél vedd figyelembe, hogy van, ami sok lehet és ezt kalkuláld be. Lehet, hogy nem azért hárít majd egy feladatot, mert nem akarja megcsinálni, hanem neki komoly frusztrációt okoz annak az elvégzése és ezt tiszteletben kell tartani és nagyon fokozatosan bevezetni minden új helyzetbe. De még egyszer megjegyzem, hogy ezek most itt nagyon általános válaszok, sokkal egyszerűbb konkrét helyzetre reflektálni.